küldtél egy puszit a telefonfülkének. annak a pirosnak
a sötét utcán, amikor nosztalgikussá vált a hangulat. már tíz óra is elmúlt.
néha meg kellett állni a bartókon nevetni, mert nem vitt tovább a láb.
a térdemet csapkodtam. sok volt a sörösdoboz a rakparton.
persze, mind üres, de a házi zsíros kenyéren még attraktívak voltak
a lilahagyma karikák. de te nem eszel ilyet, mert éppen fogyózol (mint mindig)
de, ha nem bírnám megenni, te szívesen vállalod. én sem ettem
az én gyomrom nem volt képes emészteni. a villamos nem járt, a síneken lépkedtem
és nem kellett hátranézni, hogy jön-e. valaki meglökött a tömegben
láttam, hogy mérges vagy, visszafogtad a dühöd, én meg csak mondtam és mondtam
mint egy bedöglött gép az életem. kértem a vizedből. nagyon szomjas voltam
kiszívott a vákuum a házak között. éreztem, hogy néha néznek. láttam, hogy láttak.
mintha le akartak volna buktatni. valami nem stimmelt rajtam.
talán tudták, hogy aznap éjjel egyedül alszom.