a falnak támaszkodom
s hátammal tartom a házat,
amelyről hullik a vakolat

várok
s ebben a várakozásban talán rá kéne gyújtanom,
hiszen mindenki rágyújt, aki vár valakit

már hetek óta rászoktam a várakozásra
hetek óta tartom a házat
s hetek óta nyomom el a csikket ennek a háznak a falán

mégis,
talán le kéne szoknom rólad, meg a cigiről
s hagynom kéne összedőlni a házat

de minden utcában rágyújt valaki
kifújja a füstöt és félretesz egy szálat

én meg csak szívok egy újabb slukkot
és pont ebben az utcában csikkből építek várat.