ilyet is csak egyszer szabad írni, behúzott függönyök mögött
bezárt szekrényajtóknál
minden könyv csukva – nem szökhet meg semmi
szórólapok, csekkek, bevásárlólisták likvidálva
nincs hely a térben a szavaknak – nem lóghatnak a csilláron
nem úszhatnak a mosogatólében
a tegnap szőnyeg alá söpört kiáltások mégis átáztatták zoknimat

nem szeretek szólni
mondani, hogy cseszd meg

kiürítettük a fiókot: egy utcát töltöttünk meg a gondjainkkal
a fém kacatokat kitúrták a cigányok
elvitték
eladták
erről is te tehetsz – cseszd meg
még sokszor, ha nem is mondom
csak tégy úgy, mintha tudnád
a többit majd elsimítjuk valahogy.